Foltok piros peremmel az arcfotón

Táti meg az öreg Virág egyre csak azt nézték, milyen szaporán forog a Garibangyi kérges kezében a nyírfa söprő nyele s milyen vígan fütyörész az öreg, s hosszú sárgás őszes szakállába hogy mosolyog egyre Virág, aki nagyon fortélyos ember volt, egy vasárnapi reggelen így szólt a Tátihoz, miközben a pálinkás bódéból ki a stációjukra utca söpreni bandukoltak - hogy: »te Táti, az a huncfut Garibangyi alighanem megütötte a lutrit!

Már az nincsen másképpen Úgy van, hogy a vén huncfut megütötte a lutrit Az utca másik szélére az öreg Garibangyihoz, a szél meg a seprőcsapások alatt felkavargó por odahozott egy-két foltok piros peremmel az arcfotón szavat az utcasöprők suttogásából. És az öreg tovább mosolygott tömött szakállába, olyan vígan, olyan elbízottan. Virág átkiáltott hozzá: - Garibangyi sohse légy oly büszke A vén utcasöprő ravaszon sandalított vissza: - Hát ha van rá okom Erre meg Virág tolta volna fel balapját feje búbjára, ha kalapja egyáltalán lett volna: - Táti, halld csak: ez a vén kötélre való aligha nyert a lutrin, de biztosan elemelt valahol valamit Nyilván valami papi bugyellárist Én is láttam az öreget kinn az állomáson türüszködni a trágerek között, valami utas holmijáért.

Bár a veres sapkások nem egyszer megagyabugyálták, de az öreg nem tágított; ha ma pofon ütötték, holnap megint ott ácsingózott s majd lehúzta az utas embert: »Majd beviszem én, majd beviszem én, kérem!

Garibangyi csak loppal nézte, hogy sandalítanak, hogy susognak róla. Végtére meg nem állhatta szó nélkül: - Jertek csak, málészájúak! Táti és Virág egymásra néztek, aztán oda cammogtak a vén Garibangyihoz, aki akármilyen perfidül viselkedett irányukban egy idő óta - mégis csak kenyeres pajtás és régi kartársuk volt.

A régi kolléga kigombolta felső kabátját - ami rövid ideig tartott, mert a kabáton csak egy gomb volt, az is csak így-úgy odafércelt kapocs képében - aztán a belső foltok piros peremmel az arcfotón egy csomagot vőn elő. Midőn a csomagot kinyitotta, a Táti meg a Virág menten elejték kezeikből a seprőt; és szemeik csillogának.

Virágnak azonban csak az egyik, mivelhogy csak egy szeme vala. Ez volt az oka annak is, hogy felhagyék gyilkos mesterségemmel! Háromnegyed, fél és egy negyed szivardarabok feketéllettek - pettyesen - barnállottak - csávosan és nagy számmal a papirosban.

"striking" magyar fordítás

Valódi, a színház előtt keresett, gondosan megmosott havanna és kuba, és belföldi szivarvégek Garibangyi kimarkolt belőlök egy csomót s kartársait megkínálta: - Nesztek, gyujtsatok rá A kartársak egyik bámulatból a másikba estek. Virág átható eszét két csodálatos gondolat csapta meg. A dúsgazdag utcaseprő ismét mosolygott, tenyereit egymáshoz dörzsölé, sipkáját betyárosan bevágta a szemébe s a leghosszabbik szivarára gyujtva, azt is papírszipkába téve, megindult lefelé az újpesti úton: - Gyertek csak Tátiék némán ballagtak utána.

Táti nem gondolkodott semmin, hanem Virágra nézve, szerette volna megtudni, vörös foltok égnek és viszketnek miről elmélkedik ez; mert meg volt győződve, hogy ez elmélkedések tárgya és módja okvetlenül korszerű és éles; Virág arca azonban nem árult el semmit.

Két - még meglevő, ki nem ütött - foga közé szorítva szivarját, nem annyira a füstöt, mint a levet szívta abból s időnként némi merengéssel, erősebb vagy gyengébb taktussal, egyet-egyet pökött. A cselekmény e momentumai a következő gondolatok drámai - mert csattanós - befejezéséül szolgáltak: - Szivarral kínál?

Fordítások & példák

Mily szokatlan jele a baráti érzelmeknek! Mire véljem? Mit jelent? Garibangyinak lakása van? Tehát mióta nem hál a »hajléktalanoknál«, azóta szobát árendált? Rendes lakást? Mióta változott meg a világ sora? Csakugyan itt volna az üstökös, hogy egy utcaseprőnek lakása, rendes lakása van? Egy szoba és konyha? Konyha és szoba?

A szobában tán nyoszolya is? Ez az ember kétségkívül eltett valakit láb alól! És a konyhában »Krinolin?

Ezenközben egy zsupos kis házhoz értek. Virág a Garibangyi vállára tette a kezét: - Akasszanak fel Bangyi, ha egy percig is nem hittem, hogy te vagy a világon a legjobb pajtás! Az utcaseprő büszkén ballagott előttök a nagy, kátyus udvarban - mely Virágot hálátlan szülőfalujára emlékezteté - és alig-alig köszönt az omnibuszos kocsisoknak, kik fogatukkal itt szoktak tanyázni. Egy földszinti ajtó előtt megállt s szivarját kivevé szájából: - Pajtik, tegyétek le azt a bagót, »Krinolin«-nak árt a füstje!

A szobából sajátságos hangok hallatszottak ki.

• == DIA Könyv ==
• Krém pikkelysömör cinocap vélemények
• Piros fésült foltok a kezeken

Virág alig várta, hogy az ajtó kinyittassék. A kihalló, sajátságosan mormogó hangokból Törsöly Klárára - a nyúlutcai zsemlyés asszonyra vetett, arra a lényre, kit ő három ízben foltok piros peremmel az arcfotón magához élettársul, de ki ez ajánlatot mindannyiszor visszautasítá. Sajátságos érzés fogta el szívét s majdnem toporzékolt a küszöbön.

Az ajtó végre megnyílt s míg Bangyi büszkén nézett szét társai között s míg mintegy köszöntésképpen magasra emelé seprőjét Krinolin egy körülbelül két éves hízott sertés volt. Virágék, amint megpillantották fényes orrát, tokás és már puffadt képét, majd térgyre rogytak előtte.

1. Száraz bőr az arcon vörös foltokkal
2. Dale A. Dye Dühöngés - PDF Free Download
3. Babel Web Anthology :: Salinger, J. D.: Seymour: An Introduction
4. BRÓDY SÁNDOR LEGSZEBB ÍRÁSAI

Krinolin egykedvűen - mondjuk, egy kétmázsás mangalicához illőleg - higgadtan röfögött rájuk. Egy pár pillanatig mind a hárman némán nézték az ünnepelt állatot.

A tulajdonos törte meg az áhítat e csendjét: - Krinolin, Krinolinka Sose röfögj, nem bántanak, ők Virág meg Táti Megetted a kukoricádat?

Korpa kéne, úgy-e kutyaházi He, korpa, vízzel dagasztva jó puha, ragadós, édes, he? Mindjárt, mindjárt Hé pajtik: láttatok-e világéletetekben ennél feinabb disznót Virág a meghatottságtól remegő nyelvével alig tudá kinyögni, hogy: - Nem! Táti pedig éppenséggel nem tudott egy szót sem szólani, csak nagy kefebajusza alatt mozgott, izgett hangtalanul, kövér nagy szája A házigazda levetette kabátját, hogy szabadabban mozoghasson.

Gyengéden kezébe fogta a Krinolin farkincáját s a túláradó örömtől egész testében nevetett: - Táti, Virág! Milyen lábszárai vannak. Ez a lábszár megdurná magát a polgármesterét A feje, nézzétek a fejét, olyan hosszú, mint a tiéd Virág s szélesebb a derekadnál Az édes Hát még a hája, tapintsátok csak foltok piros peremmel az arcfotón - de ne szorítsátok szegényt - a szalonnáját; lesz vagy öt ujjnyi Eszem a lelkét, milyen kicsiny, hogy benőtt a Yalta pikkelysömör kezelése a szeme!

Pislants hát bolond! Mutassatok nekem akár emberben is olyat, aki két éves létére, túl nyom a két mázsán Virágék szótlanul »nemet« intettek fejeikkel, Garibangyi pedig majd kibújt a bőréből. Levetette kötőjét, csizmáját s úgyszólván táncolt Krinolin előtt: - Ez állat. Egészen más állat, mint az ember. Az asszonyt nem is említem. Csak kukorica kell neki, meg egy kis korpa, aztán úgy meghízik, hogy kitolja a konyha falát Milyen sonkája lesz! Füstös és friss kolbász, hurka májas és véres, - belé két garasért vanilia; - aztán még főkép a zsírja, a temérdek sok zsír!

Virág nem szólt egy szót sem, csak nézett, csak bámult. Az az egy szeme is majd kifutott a folytonos nézéstől. Leült Krinolin elé s meg akarta fogni. Krinolin sikoltott. Egyik lábát megütötte a másikban. Garibangyit élénk részvét fogta el: - Megütötted magad, Krinolinka, te szegény. Na gyere ide Bangyi megcsókolta a sertés fényes tarkóját, Táti és Virág követték példáját.

És Krinolin büszke méltósággal állott előttük; nyugodtan hagyta magát megimádatni. Egy nyugalmazott államkancellár sem fogadhatta hidegebben a dicsőséget. A túlboldog utcaseprő pedig a sertés élettörténetének elbeszéléséhez foltok piros peremmel az arcfotón. A kollégák feszült figyelemmel csüggtek ajakán.

Dale A. Dye Dühöngés

Az élénk történet előadása közben egy-egy könny fakadt a vén Garibangyi összehúzódott véres szemeiben; mikor feltűnt, csak olyan »kristály« tiszta volt ez a vízcsepp, mint az, amely a deli szűzek »éjfekete« vagy »hajnalkék« szemén felcsillan, de hogy lefelé kezdett gördülni a ráncos arcon, piszkosszínű lett az odafreccsent sárfoltoktól Garibangyi legelőbb is arról az időről kezdett beszélni, midőn szívét először fogta foltok piros peremmel az arcfotón a vágy: venni - már ahogy, úgy - egy malacot s disznót nevelni belőle.

Mikor a fővárosba jött, - ezelőtt harminc esztendővel - azt tapasztalta, hogy alig egy tenyérnyi szalonna három garas. És alig lakik jól vele az ember. Szívét keserűség fogta el.

De csakhamar megvigasztalá egy merész gondolat: egy egész disznóval bírni, mely annyi szalonnát ad, hogy egy embernek két télre is elég, ezenfelül meg sok jó - a világon a legjobb - dolgokat; s ami fődolog: foltok foltok piros peremmel az arcfotón peremmel az arcfotón, sok - zsírt És e merész gondolat nem hagyta nyugodni. Mikor még napszámos volt, hajóvontató, rakodó: jobban esett a munka, mert e gondolattal, kivitelének tervével foglalkozott, jobban az álom: mert álmában megjelent vágyainak tetőpontja, betelve, vígan röfögő, rövidsertéjű, hármastokájú sertés képében Feleséggel bírni, gyermeket nevelni: nem jutott eszébe, de ha csak tehette, kicammogott Kőbányára és sorra nézte a drága, finom sertéseket, ha nem látták, meg is tapogatta a hátukat, gyengéden, szelíden.

Sőt egynek-egynek az árát is megkérdezte, nem azért, mintha nyomban megakarta volna venni: de mert tudni akarta, mennyi pénzt kell még gyüjtenie? A gyüjtés, az nagyon lassan ment, de mégis már négyízben volt forintja. Majdnem elég egy soványos malackára.

De az öreg Garibangyi kövéret akart venni s a 6 forintjához addig-addig gyüjtött, míg egyszer egy-egy kupica pálinkára - ha már ezt az ördöngös italt el nem lehet kerülni - befordult a »két - trágerokhoz«. Az egy-két kupicából rendesen foltok piros peremmel az arcfotón href="http://szegedfloorball.hu/944-intzet-a-pikkelysoemoer-kezelsre.php">Intézet a pikkelysömör kezelésére vagy tíz meszellyel s a 6 foltok piros peremmel az arcfotón újra 6 krajcárra olvadt le a zsebében Garibangyi mikor ilyes esetek után magához tért, búvában szaladt volna egyenesen a Dunának, ha a bágyadtságtól egyáltalán járni is tudott volna Hanem egyszer, többévi kísérletezés után, megkötötte magát s ez azon nevezetes idő volt, midőn a »két trágerosnak« a 7 garasnyi adósságát kifizeté, hogy soha többé ne menjen a boltjába.

Lakást vállalt, dolgozott éjjel-nappal, a rendes 2 font kenyér helyett csak egy fontot evett meg naponként, - míg végre egy napon meglátta Krinolint. Meglátta és megvenni: egy pár óra műve volt.

Krinolin akkortájt még nagyon vézna, beteges kinézésű malac volt s a vén utcaseprőnek egész kényelmesen belefért a kabátja belső zsebébe, mely nevezett zseb különben is tulajdonosának élés-tára vala.

Krinolin életéhez kezdetben édeskevés remény volt s a tulajdonos gyakorta egész éjeket töltött mellette álmatlanul. Az nem igaz, hogy úgy visított a szobában, hogy az egész házban nem lehetett miatta aludni.

De a kitartó és szeretetteljes ápolás győzött Elvontam számtól a falatot, hogy nekiadjam Mintha csak a saját gyermekem lett volna! Virág felállott. Ő csak most fogá fel teljes nyomatékával a helyzetet. Előtte állt egy hízott disznó. Mondjuk, csak egy: »sertvés«.

• Kosztolányi Dezső: Április bolondja
• A lábak megduzzadnak és piros foltok jelennek meg
• Piros érdes folt az arcfotón

És előtte állt annak tulajdonosa, egy vén utcaseprő képében. E helyzet nem volt természetes. Virág az orra előtt motoszkált kezével s meglehetős súllyal ugyan, de csak e szavakat mondá: - Ez valami Ki csodálkozik azon, ha e szavakat Táti a helyzet méltó s találó kifejezésének találván, jellemének megfelelő édeskés kifejezéssel ismétlé: - Ez valami

Én arcot el nem felejtek. Lépjen már közelébb, hadd szorítom meg a kezét! Tudja, mit? Megismertem a sétájáról.