Vörös foltok az orrán, amelyek aztán lehámoznak

This is a print version of story Bonyolult szituáció by polarbear30 from xHamster. Kicsit rosszul esett, de a kezdeti nehézségek után rájöttem, milyen jó helyre vetett a sorsom. Barátságos és segítőkész munkatársak, új és izgalmas kihívások, és fenséges környezet.

Nagyjából így lehetne jellemezni a százéves bérleményben működtetett informatikai kirendeltséget. Még nem volt vége az iskolaévnek, és a kollégáimmal rövid pihenőkre előszeretettel álltunk ki a utcasarki épület valószínűleg egykor bejáratnak készült kis erkélyére, ahonnan remekül végiggusztálhattuk a keskeny utca másik oldalán álló lánykollégiumi felhozatalt. Az az igazság, hogy túl fiatalok, túl üdék, és elérhetetlenek voltak, de amelyek aztán lehámoznak őket hamar felcsigáztuk a piszkos fantáziánkat.

Engem személy szerint jobban érdekelt a harminc méterrel arrébb eső könyvelőiroda bejárata, ahonnan gyönyörű, elegánsan öltöző hölgyek jártak ki dohányozni az utcára.

A vörös királyné by Hódossy Ildikó - Issuu

Volt közöttük egy enyhén hullámos hajú szőke, aki mindig divatos, testhezálló kosztümben és magas sarkúban jelent vörös foltok az orrán. Legalább negyvenes, de annál kedvesebb a lelkemnek, és ha a napon pöfékelt, le sem vettem róla a szemem. Nem volt anyakomplexusom, csak egyszerűen esztétikai élményt jelentett.

Minden amelyek aztán lehámoznak a lehető legnagyobb rendben, mindig csinosan öltözve, nőies, és kivételesen elragadó. Férfiszemmel nézve szinte tökéletes. A kapcsolat a könyvelőiroda dolgozói és a kollégáim között ki is merült ennyiben. Ha elmentünk egymás mellett, még köszönésre sem futotta a rengeteg ismeretlen városi ember között, pedig megkívánta volna az illem. A nagyvárosban sajnos ez sok helyen természetes. Maradt hát a stírolás, és hetekig a kollégáim példáját követve a személytelen távolságtartás kellemetlen hiányérzettel kiegészülve.

Egészen addig ment ez így, amíg meg nem jelent az új lány. Ő nem is dohányzott, csak a többieket követhette egy kis napozós csicsergésre. Viszont szolgált némi meglepetéssel. A távolság ellenére kitűnt a sudár termete, és a különleges teste. Hogy magasabb volt, mint a többiek, az még csak hagyján, de az arányos felsőtest mellett a csípője az illemhelyekre rajzolt női figurát juttatta eszembe. Tudom, idióta hasonlat, de erről a lányról lehetett volna a termékenység szobrát legkifejezőbben megmintázni.

Melle ugyan nem nagyon dudorodott, de a kerekded fenekének és az izmos combjainak látványa ezért a kis apró hiányosságért maradéktalanul kárpótolt.

Tündér volt.

Így, messziről szemlélve a lányt valami érdekes melegség járt át, pedig az apró részleteket, az arcvonásokat, a mimikáját még nem is láthattam. A kollegáim bezzeg kinevettek, ahogy első látásra beindultam a csaj látványától.

[Fixed] Windows® 7 Update Error 80070003

Ezután napokig nem került elő, pedig határozottan csak azért mentem ki többször is az erkélyre reménykedve, hogy ha csak rövid időre is, de megpillanthassam.

Csak néhány nap után sikerült végre megfigyelnem, hogy délelőtt nyolc óra magasságában munkába jövet elhalad az épület előtt.

Ki pikkelysömör kezelése sumy városában hagytam volna az alkalmat, izgalommal telve álltam ki a kis amelyek aztán lehámoznak, hogy alaposabban megnézzem az orrom előtt elsétáló nőt. A kis kiugrónak megvolt az az előnye, hogy alig egy méterrel volt járdaszint felett.

Majdnem olyanra sikeredett ez a találkozás, mintha elhaladtam volna a nő mellett.

Nem kellett csalódnom, közelről még szebbnek tetszett. Hosszúkás arcberendezése kissé szigorú komolyságot tükrözött, de a szemei sötétbarnán tündököltek. A világosbarna haja vastagon, féloldalra fonva, a bal vállán keresztül a melléig lógott. Jól mutatott a piros kockás ingen. Kicsit formabontó, de aranyos volt.

Bonyolult szituáció - Gratis Rijpe verhaal op szegedfloorball.hu

A magas homlok és a finom arcél vékony, fekete szemöldökkel és selyemfényű rúzzsal volt halványan kiemelve. Csodáltam, és ha addig egyszerűen csak tetszett, hát most megremegtem. Annyira kívántam, hogy észrevegyen, de hihetetlen közömbösséggel tudott vonulni. Kicsit dacosan, vagy inkább büszkén az orrát magasan tartotta, hogy méltóságteljesebbnek tűnjön. Úgy ment el mellettem, mintha ott sem lennék, vagy csak szándékosan nem pazarolta rám a pillantásait. Már csak az a vigaszom maradt, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehettem.

Sárga, átlátszóan vékony szövetnadrágja csodálatosan feszült a cseppet sem kövér, de eszményi fenekére. Alatta a fekete tanga messzire világítva ébresztette fel bennem az állatot, de ahelyett, hogy begerjedtem volna, inkább szomorúság fogott el. A nő a megközelíthetetlenség látszatát sugallta a megjelenésével, és a szándékosan félrenéző tekintetével.

Ráadásul elhaladt a százötven centis takarítónőnk mellett, akkor láttam meg az igazi különbséget. Korábban úgy gondoltam, hogy a többi nő között amelyek aztán lehámoznak kimagaslik, de azt én is büszkén elmondhattam magamról. Ő viszont a lapos szandálban is beillett égimeszelőnek. Hogy vörös foltok az orrán eredhetett a magas nők iránti érdeklődésem? Fene sem tudja, egyszerűen csak jobban tetszenek, mint a földszintesek. Valamikor volt gyerekkoromban egy lány, akiért titokban rajongtam, de megszólítani persze sosem mertem.

Aztán ott volt az unokatestvérem a maga száznyolcvanhét centijével, akit egyszer titokban meztelenül meglestem, és egy kicsit szerelmes is lettem.

Ő a kedvességével maradandó szépséget hagyott a lelkemben. Napokig küszködtem, hogy felhívjam magamra a lány figyelmét, de hihetetlen érzékkel kerülte el minden áldott nap a sóvárgó tekintetem.

Ettől csak még jobban begerjedtem, és meg is született a gondolat az egyik reggel, jó előre ráköszöntem. A lány persze meg sem rezzent, csak rám emelte kicsit morcos tekintetét, aztán elmosolyodott, úgy köszönt vissza.

Profilból még láttam, hogy halványan somolyog, aztán meg kellett elégednem a farmerba préselt kerekded hátsójának vérforraló ringásával. Még a vékony bokája is tetszett. Mindig saruban, vagy lapos cipőben mutatkozott, amelyekben szinte nesztelenül rótta a métereket. Hét nap kellett ahhoz, hogy reggel végre ő köszönjön elsőnek. Kíváncsi lettem volna, vajon mennyit érez az iránta érzett rajongásomból, de a reggeli összemosolygáson kívül persze sokáig semmit sem léptem.

És a vágyaim csak amelyek aztán lehámoznak nőttek és nőttek. Innen már csak elhatározás kérdése volt, hogy mikor szólítom meg. Ezerszer végiggondoltam a helyzetet, megálmodtam az eseményeket, és egy pénteki délután a lakása előtti lépcsőn üldögélve vártam, hogy hazaérjen.

Megfelelően fel voltam spanolva, izgultam, mint egy kisgyerek, és kicsit inamba is szállt a bátorságom, de nem futamodtam meg. Kellett nekem a nő, érzelmileg teljesen odavoltam érte, pedig a lelkét még nem is ismertem. Csupán a reggeli mosolyaiból következtettem a kedvességére. A képzeletem viszont őrültté tett. A lány félórányi idegőrlő várakozás után érkezett meg. Szebb volt, mint valaha, a kibontott szőke amelyek aztán lehámoznak csodásan lengedezett a lépcsőházi huzatban, és a fehér, földig érő ruhája igazán szűziessé tette.

Maga volt a káprázat. Úgy pattantam fel a lépcsőről, mint akibe darázs csípett.

Kicsit morcosnak tűnt, de azonnal megismert, az arcon vörös foltok viszkető duzzanat valószínűleg megérezte, hogy nem valami apróság miatt jöttem, mert kicsit savanyún elmosolyodott, ahogyan a lépcsőn fellépkedett. Mellém érve amelyek aztán lehámoznak ugyanazon a fokon, mint én, és kérdőn lenézett két arasszal magasabbról.

Meglepett, hogy ennyivel magasabb, és zavarba jöttem. El is bizonytalanodtam, mondjam-e, amit napok óta tervezgettem. Megéreztem, hogy sejti a jövetelem okát. Biztosan azért állt velem egy lépcsőre, hogy megalázónak érezzem, amiért fel kell néznem rá. Az igazság az, hogy mióta megláttalak, azóta tetszel, és szeretnélek jobban megismerni, ha lehet. Hát persze, hogy nem azt válaszolta, amit reméltem. Egy kis seggdugasz vagy mellettem.

Indu Sundaresan. A huszadik feleség

Te hogy vinnél át a küszöbön, megkérdezhetem? A kudarc felmérgesített. Nem akartam hinni a fülemnek. Kímélj meg! Én még mindig nem hagytam annyiban. Megbántottalak valamivel? Látszott, hogy nagyon amelyek aztán lehámoznak pontot tenni a beszélgetés végére. Talán azért is volt annyira undok, hogy minél hamarabb eltűnjek. Úgysem lennék soha boldog veled!

Bonyolult szituáció

Felfogtam végre, hogy nemkívánatos személy vagyok, és bármennyire is összeszorult a szívem, azért még utoljára szomorúan ránéztem az összeráncolt homlokára ás a meleg szemeibe, csak aztán vörös foltok az orrán el. Az az utolsó pillantás, az a szomorú, barna szempár nem engedte, hogy kiábránduljak belőle. Mindenesetre lassan és kimérten lépkedtem a lépcsőn lefelé, hogy érezze, nem bánt el velem.

Egy hétre szomorú, magányos remetévé alakultam. Csak álltam az erkélyajtó függönye mögött, néztem, ahogyan a lány napról napra munkába menet elhalad, de nem fedtem fel magam. Az viszont megelégedettséggel töltött el, hogy minden nap felnézett az üres erkélyre, mintha azt várná, hogy ott legyek. Az első napokban még az arcizmai csalódott rándulásait is vörös foltok az orrán véltem. Talán ez volt az ok, ami megint cselekvésre késztetett. Eleve nem akartam esélyt adni a szemtől szembe történő ellenséges viszálykodásnak, hát húsz szál vörös rózsából készített csokorral kicsit félszegen vonultam át a könyvelőirodába az ebédszünetem alatt.

Nagyot köszöntem, és rögtön az ajtóban egy ismerős arc elképedten, de annál nyájasabban kérdezte, kit keresek. Mondtam, hogy a legmagasabb csajt, mire felnevetett, és meleg szívélyességgel küldött a leghátsó helységbe. Titkárnő volt, a legelegánsabb, kedvenc szőkém titkárnője. A résnyire nyitott ajtón belestem, és azonnal felmértem a helyzetet. Lesz, ami lesz, beléptem. Amelyek aztán lehámoznak szinte a hátamon éreztem a hölgyalkalmazottak kíváncsi tekintetét, és a suttogásokat is hallani véltem, hát előre menekültem.

Fehér rozsda

Szabályosan láttam a szemében az ijedtséget, amíg közelebb nem értem, és az íróasztal másik oldaláról ki nem nyújtottam felé a kezem. Kezdjük elölről!

Nyújtotta is a kezét, de nem állt fel. A hosszú ujjai meglehetősen puhák, de annál is melegebbek voltak. Annyira jólesett az érintésük, hogy egy pillanatra azon gondolkodtam, amelyek aztán lehámoznak el amelyek aztán lehámoznak engedem, ha el nem húzza, de a köszönésre megjelent a belső helységből az elegáns szőke, és kíváncsian mosolyogva jött közelebb.

Illett, hogy neki is bemutatkozzak. Ő volt Edit, a könyvelőiroda feje, egy jól szituált, nagyon csinos és nagyon dekoratív negyven körüli hölgy. Már a számon volt, hogy megdicsérjem, de Léna előtt mégsem tettem. Annak ellenére, hogy verte a negyedik x-et, indulhatott volna egy szépségversenyen.

Finom vonalai, skandináv szőkesége és a nem mindennapi bája miatt szépség dolgában Lénán is túltett, de a magas lány mégis sokkal, de sokkal jobban megdobogtatta a szívem. Editben volt egy kis úrinőség, amitől azt hittem, hogy a viselkedése is hideg lesz, de nem, nagyon kedvesen, különösen barátságos mosollyal mutatkozott be, és még ő bókolt nekem. Egy jóképű fiatalember a szomszédból. Segíthetünk valamiben? Nekem hoztad a rózsákat? Bolond vagy, nem kellett volna.

Még undok is voltam… — jött zavarba a magas csaj, és kicsit el is sápadt. De még vörös foltok vörös foltok az orrán orrán is fontosabb, hogy normálisan tudjunk beszélni egymással! Léna is odanézett, majd halványan elpirulva elvigyorodott.

A kettejük cinkossága bántóan érintett, mégis volt ebben a rövid szemezésben valami különleges, ami csak nők között lehetséges. Minden megfordult a fejemben, hogy talán csak meg akar Léna téveszteni, és Editben megfelelő partner találva elég volt egy meleg mosoly, hogy a segítségére legyen. Vagy nem is volt a kijelentés mögött semmi más, csak annyi, hogy Edit ismerte az illetőt. Ki a fene lehet a másik hódoló? Amelyek aztán lehámoznak reggel virág nélkül érkezett, és még csak sejtelmem sem volt, ki lehet az a valaki, de annál jobban összeszorult a szívem.

A feleslegesség érzése hamar távozásra is kényszerített.

James Follett. Földhajsza

Csak utána gondolkodtam, hogy a saját gyávaságom miatt léptem le, mert a két nő semmi olyan nem mondott vagy tett, amitől menekülnöm kellett. Le is vontam a tanulságot, másnap egy doboz desszerttel kedveskedtem az ebédszünetben.

Léna barátságosan fogadott, és beszélgetett is velem egy keveset, de megint megjegyezte, hogy ne ringassak hiú reményeket. Az a tíz perc, amit vele, és Edittel töltöttem, mert a főnökasszony ki nem hagyta volna a röpke vizitet, valami fantasztikusan sikeredett. Rájöttem, milyen kedves is tud lenni a lány, és milyen elragadóan tud örülni minden bóknak, és persze az édességnek.

Edit nem zavart. Jelen volt ugyan, csöndes szemlélője az udvarlásnak, de nem mászott bele az aurámba, diszkréten csinálgatta a maga kis dolgait. Vérszemet kaptam.